A fotók digitális retusálása korában sincs egyetértés a portréfényképezés szakmaiságát illetően, hogy kell-e a retus, vagy nem. Egyes vélemények szerint elegendő a modell alapos előkészítése egy szakszerű sminkeléssel a portréfotózásra. Mások véleménye szerint csak az utólagos, digitálisan elvégzett retus lehet a jó megoldás, és szerintük elegendő is csupán ennek az alkalmazása.

Az eredmény szempontjából mindegy is, hogy azt hogyan érjük el. A lényeg, hogy a megrendelő kívánságainak megfelelő minőségű képet tudjunk produkálni.

Az analóg fényképezés korában ez nem volt kis feladat. Nagyon sok fényképész nem is tudott jól retusálni. Ezért inkább kiadta e műveletet retusőrnek.

A negatív-pozitív eljárással készült képek retusálása is két részből tevődött össze.

Először az előhívott negatív képet kellett retusálni. Természetesen a negatív nem lehetett kisebb 4x6 cm-nél. A kisfilmek képeit nem lehetett elfogadható minőségben retusálni, mert a rajtuk készült képek részletei olyan kis felületek voltak, hogy még erős nagyítás alatt sem lehetett azokat megfelelően kezelni.

A jó szakportrék portré filmre készültek, amelyeknek a hátoldala gyárilag mattá volt téve, hogy a tűhegyes retus ceruza kellő nyomot hagyott rajta.

Ha nem ilyen filmre készült a kép, azt úgy lehetett retusálni, hogy a film emulziós oldalát erre a célra készített retuslakkal (mattolein) lehelet vékonyan kellett bevonni, így előkészíteni, hogy a ceruza grafit kellően tapadjon hozzá.

A ceruza retushoz igen nagy türelem, jó szem, jó kézügyesség és jó esztétikai érzék, valamint nagyon nagy gyakorlat kellet. Ugyanis a negatívkép hibáit megfelelő mértékű grafit fedéssel lehetett javítani úgy, hogy a világosabb területeken körkörös mozdulatok, apró vonalkák egymás mellé rajzolásával a világos részt a környezetéhez kellett igazítani.

Ha jó volt a negatív kép és jó volt a retusőr, a lenagyított képen a javítás alig, vagy egyáltalán nem látszott meg.

Előfordultak azonban a negatívon olyan hibák, melyeket negatív retussal nem lehetett javítani. Vagy az előhívás során keletkezett sérülések, vagy a nagyítás során a negatívra került porszem hófehér képe éktelenkedett az előhívott papírképen.

E hibákat már kizárólag pozitív retussal lehetett javítani. Ha a papírképen a hiba fekete volt, azt finom kaparó retussal, míg a fehér hibákat tűhegyes retusecset és kínai tus használatával lehetett javítani. Sajnos ezek a beavatkozások nyomot hagytak a kép felületén, zavarták a szemlélő esztétikai élményét.

Sokkal könnyebb retusálni a digitális képeket, mert a számítógépre töltött fotókat olyan méretűre nagyíthatjuk, amilyenre éppen szükségünk van a különböző munkafolyamatok elvégzéséhez.


Tovább könnyíti a helyzetet, hogy csak egyetlen retusra van szükség, mivel a fényképezőgép memóriakártyájára az a pozitív kép kerül, amit előhívás, nyomtatás után a papír hordozón látunk. Mivel nincs szükség a papírképen további javításokra, így a kép felülete teljes mértékben sértetlen lesz.